A novellak cimei, Tartalomjegyzek Szabo Eva novellaibol

A novellak cimei, Tartalomjegyzek 

Tartalom

Száll az aranypor...........................5

Csillagkapu 1 .............................11

A korcs kutya, aki elhozta a holnapot........

A filozófus .................................

A holnap ....................................

Csillagkapu 2 ...............................

A rigó is egy madár .........................

A Patak .....................................

Soha nem késő…...............................

A titkok titka ..............................

A lobogó sörényű lovacska....................

11 Novellát tartalmaz 

11 Novellát tartalmaz ez a kötet, köztük a cimadó: Száll az aranypor novella, ami részemrol arra hagy következtetni, hogy ennek a gondolatnak a futtatása kényszeritette az irót, hogy irja ki magabol, mind a 11 novellát.

Ezen alap gondolat, ami szinte mindenkibe megfogan egyszer, fut vegig az iró "agytekervényein" és fogann meg ebben az első novellában.

"...Napokig pihentettem a fent elkezdett sorokat, s talán soha nem került volna sor a befejezésre, ha nem találkozom egy fiúval. A vele való beszélgetés késztetett arra, hogy újra elővegyem az agy­tekervényeimben megrekedt témát, és ezután szinte megállás nélkül, egy ültömben legépeljem."

Részlet Szabó Éva novellás kötetéböl Csak ott légy amikor száll az aranypor, Száll az aranypor cimü novella.

01.03.2013

Adrienne

Március 1 csokor különleges kép, Szabó Éva müvészete

Marcius 1 csokor különleges kép, Szabó Éva müvészete

Kedves hölgyek és urak Boldog Márciust és Tavaszt, szeretnék kivánni Önöknek ezekkel a képekkel......tiszta szivböl.

ha érdekli, hogyan készültek ezek a képek, ami a kötet boritója lett végül a tobvabbi linken olvashat róla...

http://szaboevamuveszete.blogspot.ro/2013/02/igy-keszult-borito-szabo-eva-csak-ott.html

A filozófus, részlet "..Csak ott legy, amikor szall az aranypor .." novellás kötetböl

A filozófus, részlet "..Csak ott legy, amikor szall az aranypor .." novellás kötetböl

.....A szemeteskuka mellett járok el. Mehetnék máshol is, de kell nekem az a nyers életérzés, ami itt szokott meglepni. Most is mozgást észlelek, ezért, mint minden alkalommal, hangosan odaszólok.

– Keresgélünk?

– Igen, igen… – érkezik nyögve a válasz. Lábujjhegyre emelkedem, hogy láthassam a hang tulajdonosát, aki, mint kiderül, fejjel lefelé lóg a kukában. Megszokott mutatvány a szeméttároló környékén.

Ezek az emberek sokkoló világuk könyörtelen törvényei szerint élnek. A valóban végtelennek megélt szabadság és a kilátástalanság orrbacsapásai közepette, leplezetlen fölényességgel számolnak el a mindennapok sajátosan értelmezett múlásával. Évek óta titkos kíváncsisággal követem sorsukat, s a fösvényen mért félmondatokból próbálom összerakni halvány jelenük mindig sötétbe burkolózó tragédiáját.

– Kezét csókolom, hideg napunk van.  – hallatszik közelről egy modoros köszöntés.

Rögtön megismerem, ez a Filozófus köszönése. A nagyon koszos füles sapka és a nyállal egybefagyott szakáll most közelebb ér, és szemünk találkozik. Sose kunyerál. Ha akar valamit, akkor megtoldja mondanivalóját, egy ’hogy tetszik lenni’-vel, és ezt úgy teszi, hogy a hangsúlyából nyilvánvalóan kitűnjön a megrovás, amiért nekem feltehetően jobban megy. Jó ideje tisztában vagyok vele, hogy ösztönösen ráérez furcsa viselkedésem mozgatórugóira. Tudja, hogy bár látszólag én adok neki, a valóságban ő ajándékoz meg engem minden alkalommal. Mert az adakozás öröméhez legalább két ember szükségeltetik.....

folytatás a kötetben

http://szaboevamuveszete.blogspot.ro/p/novella.html

részlet "..Csak ott légy, amikor száll az aranypor .." novellás kötetböl

részlet "..Csak ott légy, amikor száll az aranypor .." novellás kötetböl

"A lenni, vagy nem lenni lehetőségei közül szerintem a „lenni“ a minden. Még akkor is, ha ön­tudatod fergeteges fordított tükrében gatyád reszketve birkózik a kiszolgáltatottság gőzölgő bűzével, és fájdalmadban pillád titkolt nedvét vagy kénytelen nyelni újra és újra.  Mert egyetlen megélt élet alatt irdatlan mennyiségű érzelem képződik, ami rezgésekben mért kvantumtömegével végül is bele­olvad a világ­mindenségbe... Gyönyörűséges szerelmi aktus ez, a részvétel katarzisa, az abszolút egyedi módon megélt, csak az anyagi létben érlelhető, billió fokon lepárlott energianedű befogadása az örökké táguló egészbe… Valószínűleg ezért is mondunk igent újra és újra az életre.

Napokig pihentettem a fent elkezdett sorokat, s talán soha nem került volna sor a befejezésre, ha nem találkozom egy fiúval. A vele való beszélgetés késztetett arra, hogy újra elővegyem az agy­tekervényeimben megrekedt témát, és ezután szinte megállás nélkül, egy ültömben legépeljem.

A fiú alig múlt 21, és évek óta komoly fóbiás tünetekkel küzd. Azért jött, mert remélte, hogy segíteni tudok rajta. Vékonyka termete a valóságosnál is keskenyebbnek hatott, amikor vállát összeszorítva keresett magának helyet az iroda hatalmas terében. Félénk magatartásának minden rezdülése sugározta a beteges önkép csapdájába esett, megtépázott lélek üzenetét.

Hamar kiderült, hogy eléggé tájékozott a tüneteivel kapcsolatban, és miután feszültsége fel­oldódott, fel­ajánlottam neki egy őszinte beszélgetés lehetőségét.  Ezután lehuppant a legközelebb eső ülőkére, és nekem nem maradt más dolgom, mint érdeklődéssel hallgatni.

– Éva néni – mondta, – mostanában olyan érzésem van, mintha kívülről élném az életem. A torkom szorításában érzem, hogy érzelmileg nagyon sok dologról lemaradok.

– Például? – kérdeztem finoman jelezve, hogy a téma nagyon érdekel.

– Van egy barátom. Látássérült. Valami sorvadásos betegség miatt pár év múlva teljesen el fogja veszíteni a látását…

– Szomorú – mondtam csendesen, belül pedig sikolyként éltem meg a tehetetlenség dühét.

– Pár nappal ezelőtt együtt lógtunk…

– És?

– Hát, nem is tudom, hogy fogalmazzak... áradt belőle a boldogság. Szemmel láthatóan nagyon boldog.

– És ez zavart téged?

– Nem zavart… inkább gondolkodóba ejtett, mert én még soha életemben nem éreztem magam boldognak… Okom lett volna rá, de nem emlékszem olyan esetre, amikor legalább megközelítőleg úgy tudtam volna örvendeni, mint a barátom…

– Furcsa helyzet… – mondtam félig magamnak, majd a fiú felé fordulva halkan megjegyeztem....."

folytatás a kötetben.

lánya Adrienne
26.02.2013

Ki Szabó Éva ?!?

Ki Szabó Éva ?!?

Szabó Éva, idézném azokat akik róla beszélnek, "egy hihetetlen ambiciózussal rendelkező lény" vagy ..."ebben az Évában mindig van valami, ami kitőr"....

Tényleg különleges és nemcsak azért mert az édesanyám, hanem mert kövekben is látja az üzenetet, az állatokban a tisztaságot és mert MERR ALKOTNI.

Sokmindenkinek megadatik a szikra, még ha egyszer is az életben, s hányszor hagyjuk kialudni.... szomorú.
Egyszerűen felháborító néha, mikor VALAKI MER.
es Ő...mer.

Az én szememben Ő az aki helyettünk is a törődik a halk szavú barátainkkal.

Útra kell és a térdig erő hóban megeteti a kóbór kutyákat.  
Nem megy tovább, mintha nem is hallaná, hogyha valahol nyüszít egy állat. 

Ez a mai társadalomba hátrány.

Önzőnek, céltudatosnak kell lennünk, hogy túleljük, honnan annyi luxus, hogy ilyesmit megengedjünk magunknak?!? Kutyák macskák etetése?!? Badarság. 

Honnan annyi pénz, idő, energia, majd valaki megteszi helyettünk.

És van aki megteszi, ingyen, a mi lelkiismeretünkért.

Ennyi Róla.

Vagy még az fontos lenne?!

hogy egy fantasztikus csapatot hozott létre, országos szinten abban amivel foglalkozik, nem jó üzleti fortélyal, hanem egyszerűen az emberek szeretnek mellé szegődni és adnak a szavára.

Ez csak azért, hogy adjak valamit, ami kézzel fogható, földi.

Ezzel lezárom, remélem nem haragszik meg, hogy engedélye nélkül létrehoztam ezt a blogot.

Arrol nem is beszélek, hogy írtam ... Rólad. 

De hát szokjon hozzá, Kedves Szabó Éva, ajtót nyitott írásával a világ kérdései, megjegyzései előtt.

lánya Adrienne

2013.02.26