A filozófus, részlet "..Csak ott legy, amikor szall az aranypor .." novellás kötetböl

A filozófus, részlet "..Csak ott legy, amikor szall az aranypor .." novellás kötetböl

.....A szemeteskuka mellett járok el. Mehetnék máshol is, de kell nekem az a nyers életérzés, ami itt szokott meglepni. Most is mozgást észlelek, ezért, mint minden alkalommal, hangosan odaszólok.

– Keresgélünk?

– Igen, igen… – érkezik nyögve a válasz. Lábujjhegyre emelkedem, hogy láthassam a hang tulajdonosát, aki, mint kiderül, fejjel lefelé lóg a kukában. Megszokott mutatvány a szeméttároló környékén.

Ezek az emberek sokkoló világuk könyörtelen törvényei szerint élnek. A valóban végtelennek megélt szabadság és a kilátástalanság orrbacsapásai közepette, leplezetlen fölényességgel számolnak el a mindennapok sajátosan értelmezett múlásával. Évek óta titkos kíváncsisággal követem sorsukat, s a fösvényen mért félmondatokból próbálom összerakni halvány jelenük mindig sötétbe burkolózó tragédiáját.

– Kezét csókolom, hideg napunk van.  – hallatszik közelről egy modoros köszöntés.

Rögtön megismerem, ez a Filozófus köszönése. A nagyon koszos füles sapka és a nyállal egybefagyott szakáll most közelebb ér, és szemünk találkozik. Sose kunyerál. Ha akar valamit, akkor megtoldja mondanivalóját, egy ’hogy tetszik lenni’-vel, és ezt úgy teszi, hogy a hangsúlyából nyilvánvalóan kitűnjön a megrovás, amiért nekem feltehetően jobban megy. Jó ideje tisztában vagyok vele, hogy ösztönösen ráérez furcsa viselkedésem mozgatórugóira. Tudja, hogy bár látszólag én adok neki, a valóságban ő ajándékoz meg engem minden alkalommal. Mert az adakozás öröméhez legalább két ember szükségeltetik.....

folytatás a kötetben

http://szaboevamuveszete.blogspot.ro/p/novella.html