Köszönetet szeretnék mondani a novellás kötetn a "lektorának" Kozma Évának.
Izelitő, kimásoltam valamit a számitogépéből, szóval nem is biztos,hogy ez benne van a végleges vozatban..
Szabó Éva
"..Csak ott legy, amikor szall az aranypor .."
lektor Kozma Éva
"A lenni, vagy nem lenni
lehetőségei közül szerintem a „lenni“ a minden. Még akkor is, ha öntudatod fergeteges
fordított tükrében gatyád reszketve birkózik a kiszolgáltatottság gőzölgő
bűzével, és fájdalmadban pillád titkolt nedvét vagy kénytelen nyelni újra és
újra. Mert
egyetlen megélt élet alatt irdatlan mennyiségű érzelem képződik, ami
rezgésekben mért kvantumtömegével végül is beleolvad a világmindenségbe...
Gyönyörűséges szerelmi aktus ez, a részvétel katarzisa, az abszolút egyedi
módon megélt, csak az anyagi létben érlelhető, billió fokon lepárlott
energianedű befogadása az örökké táguló egészbe… Valószínűleg ezért is mondunk igent
újra és újra az életre.
Napokig pihentettem a
fent elkezdett sorokat, s talán soha nem került volna sor a befejezésre, ha nem
találkozom egy fiúval. A vele való beszélgetés késztetett arra, hogy újra
elővegyem az agytekervényeimben megrekedt témát, és ezután szinte megállás
nélkül, egy ültömben legépeljem.
A fiú alig múlt 21, és
évek óta komoly fóbiás tünetekkel küzd. Azért jött, mert remélte, hogy segíteni
tudok rajta. Vékonyka termete a valóságosnál is keskenyebbnek hatott, amikor
vállát összeszorítva keresett magának helyet az iroda hatalmas terében. Félénk
magatartásának minden rezdülése sugározta a
beteges önkép csapdájába esett, megtépázott lélek üzenetét.
Hamar kiderült, hogy
eléggé tájékozott a tüneteivel kapcsolatban, és miután feszültsége feloldódott,
felajánlottam neki egy őszinte beszélgetés lehetőségét. Ezután lehuppant a legközelebb eső ülőkére,
és nekem nem maradt más dolgom, mint érdeklődéssel hallgatni.
– Éva néni – mondta, –
mostanában olyan érzésem van, mintha kívülről élném az életem. A torkom
szorításában érzem, hogy érzelmileg nagyon sok dologról lemaradok.
– Például? – kérdeztem
finoman jelezve, hogy a téma nagyon érdekel.
– Van egy barátom.
Látássérült. Valami sorvadásos betegség miatt pár év múlva teljesen el fogja
veszíteni a látását…
– Szomorú – mondtam
csendesen, belül pedig sikolyként éltem meg a tehetetlenség dühét.
– Pár nappal ezelőtt
együtt lógtunk…
– És?
– Hát, nem is tudom,
hogy fogalmazzak... áradt belőle a boldogság. Szemmel láthatóan nagyon boldog.
– És ez zavart téged?
– Nem zavart… inkább
gondolkodóba ejtett, mert én még soha életemben nem éreztem magam boldognak…
Okom lett volna rá, de nem emlékszem olyan esetre, amikor legalább
megközelítőleg úgy tudtam volna örvendeni, mint a barátom…
– Furcsa helyzet… – mondtam félig magamnak, majd a fiú
felé fordulva halkan megjegyeztem....."
folytatás a kötetben.
lánya Adrienne
26.02.2013
A filozófus, részlet "..Csak ott legy, amikor szall az aranypor .." novellás kötetböl
.....A szemeteskuka mellett járok el. Mehetnék máshol is, de kell nekem az a nyers életérzés, ami itt szokott meglepni. Most is mozgást észlelek, ezért, mint minden alkalommal, hangosan odaszólok.
– Keresgélünk?
– Igen, igen… – érkezik nyögve a válasz. Lábujjhegyre emelkedem, hogy láthassam a hang tulajdonosát, aki, mint kiderül, fejjel lefelé lóg a kukában. Megszokott mutatvány a szeméttároló környékén.
Ezek az emberek sokkoló világuk könyörtelen törvényei szerint élnek. A valóban végtelennek megélt szabadság és a kilátástalanság orrbacsapásai közepette, leplezetlen fölényességgel számolnak el a mindennapok sajátosan értelmezett múlásával. Évek óta titkos kíváncsisággal követem sorsukat, s a fösvényen mért félmondatokból próbálom összerakni halvány jelenük mindig sötétbe burkolózó tragédiáját.
– Kezét csókolom, hideg napunk van. – hallatszik közelről egy modoros köszöntés.
Rögtön megismerem, ez a Filozófus köszönése. A nagyon koszos füles sapka és a nyállal egybefagyott szakáll most közelebb ér, és szemünk találkozik. Sose kunyerál. Ha akar valamit, akkor megtoldja mondanivalóját, egy ’hogy tetszik lenni’-vel, és ezt úgy teszi, hogy a hangsúlyából nyilvánvalóan kitűnjön a megrovás, amiért nekem feltehetően jobban megy. Jó ideje tisztában vagyok vele, hogy ösztönösen ráérez furcsa viselkedésem mozgatórugóira. Tudja, hogy bár látszólag én adok neki, a valóságban ő ajándékoz meg engem minden alkalommal. Mert az adakozás öröméhez legalább két ember szükségeltetik.....
folytatás a kötetben
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu