vineri, 15 martie 2013

Csillagkapu 1 Szabó Éva Novellák részlet

Csillagkapu 1 Szabó Éva Novellák részlet

Részlet a "Csak ott légy, amikor száll az aranypor", Csillagkapu 1


Csillagkapu 1


"Az asszony homlokát az ablaküveghez szorítva nézi a fát. Csupasz ágain a bakaszivar aszottá zsugorodva szendereg, s fekete árnyalatai magukba fordulva őrzik az elmúlt évszakok titokzatos szépségeit.
Szereti ezt a fát. Nem emlékszik rá, hogy bárki ültette volna. Vadon nőtt, a saját akaratából. Mindig szívesen pihenteti szemét az erőt sugárzó törzs sötétbarna erezetén, s a rejtélyes mosoly, ami ilyenkor arcára derül, boldogan sejteti a különös kapcsolatot, ami kettejük között van.
Sok évvel ezelőtt a vezérág olyan lendülettel kezdett el növekedni, hogy a gyerekek elnevezték égbetörő fának. A suliból jövet visítva üdvözölték, és karácsonykor szaloncukrot akasztottak rá, hogy elvigye az égig... Csodaszép időszaka volt ez közös életüknek.
Aztán a sodró napok sebesen távolodó időpóznái nem hagytak rést a nagyon kedves égbetörő fának, és az addig szentnek hitt többi jóval együtt egyszerűen elfelejtődött.
A sikongó gyereklárma is elfogyott, s helyére máig érthetetlen módon befészkelte magát a sziszegve vádoló, gyűlöletes meg nem értés... Olyan gyorsan omlott le körülöttük minden, hogy mire eldöntötték, hogy különválnak, már semmi sem maradt, ami megérte volna a folytatást.
A válás zökkenőmentesen zajlott le. Ágnes túl gyorsnak találta, és megalázóan csendesnek. Küzdelem nélkül hulltak porba a tegnap még fontosnak tartott közös értékek, s a semmisnek nyilvánított évek ott helyben váltak semmivé.
Az új élet új szabályokat követelt, és Ágnes összeszorított foggal igyekezett eleget tenni a semmit nem értő, de mindent szúrósan kritizáló többségnek.
A napok nyüszítve tolták egymást, és kiszámítható egyformaságuk nyomasztó érzésekkel terhelte a fiatalasszony lelkét. Az esték voltak a legnehezebbek. A nappalok fárasztó pörgése folytatás nélkül zuhant az éjszakába, s a hitvesi ágy hivalkodó ágyhuzata kegyetlenül emlékeztette arra, ami véglegesen odaveszett.
Aztán egy reggel, ami dühítően hasonlított a többi nehezen induló reggelhez, döbbenettel vette észre, hogy az éjszaka leple alatt valaki lefűrészelte az égbetörő fa összes ágát.
Azonnal hisztériás rohamot kapott. Mérgében toporzékolva üvöltött, zokogva átkozta az ismeretlen barbár szemétládát, és könnyeivel áztatott hálóingében eszelősen rohangált megértést koldulva. A barátnője térítette észre.
– Ágnes, légy szíves, hagyd abba a cirkuszt, megijeszted a lányokat! Azt látom, hogy a szomszédok piszok jól szórakoznak, de ideje lenne leállni... te nem a fa miatt vagy így kiborulva... – közelebb hajolt a könnyekkel áztatott szív alakú archoz, és jellegzetesen mély hangján, hihetetlen nyugalommal kimondta az igazságot. – Ágnesem, te most sirattad el a házasságod...
Mint villámcsapás, csattant a szó, s a nyitott ujjak mögé menekült szív alakú arcocska meg­csendesedett. A barátnőnek igaza volt.
Dagadt szemekkel indult munkába, és ötpercenként tükörbe nézett, hogy újra és újra láthassa azt az asszonyt, aki egyetlen délelőtt leforgása alatt felnőtt nővé érett.
Azt az üzletet vezette, amit még férjével együtt hoztak össze. Utált arra a percre emlékezni, amikor férje lazán az asztalra tette a kulcsokat, és simán lemondott a részéről. Pedig ez az üzlet volt a mindene... Mégis úgy adta fel, olyan természetellenes közönnyel, hogy kétség se maradhasson a felől, mennyire nagyon elvágyik ebből a kapcsolatból.
A törzsvendégek nem titkolt érdeklődéssel találgattak a kisírt szemek láttán, és az a bizonyos nagyon fiatal kinézetű fiú, akit különös ragyogású szeme miatt robotszeműnek kereszteltek, ma még többet üldögélt a teája mellett, mint máskor.
Ágnesnek eszébe jutott, hogyan...."

Tetszett és érdekelne a folytatása, írj az írónak 

evaszaboflp@yahoo.com 

vagy keresd meg a Facebookon:

Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu